Kedves Ti!

 

       30 éves leszek május végén és úgy gondoltam erre a kerek évfordulóra kérek Tőletek valamit. Na ne gondoljatok nagy dologra. Csak annyit kérek, hogy hagyjatok élni. Voltaképp ez alanyi jogon járna nekem, mint mindenkinek, mégis Tőletek függ a kérdés. Most biztosan furcsán néztek, s az forog a fejetekben, hogy miféle üldözési mánia fogta el ismerősötöket, miféle összeesküvés-elmélet bujkálhat a hátterében ennek a gyanús kérésnek. Hiszen Ti a saját életeteket élitek, s rólam talán nem is hallotok. Mégis, a Ti életetek, a Ti döntéseitek, a Ti gondolkodásotok hat erre a világra, hat mindenkire, s így rám is. Ez határozza meg, hogy milyen a világ, hogy milyenné tesszük.

Ha a tömeg nem gondolkodik, nem lát összefüggéseket, döntéseit pillanatnyi ösztönei határozzák meg, nem érdekli más, csak önmaga és esetleg szűk környezete, akkor a világ ilyen lesz. Nem túl szép, önző, s önpusztító. Sokan vagyunk a Földön. Annyira, hogy ha személyes létünkkel még éppen nem is, de felesleges, felturbózott igényeink kielégítésével, eltorzult, élvhajhász gondolkodásunkkal már nagyon is sértjük mások - esetleg nálunk gyengébbek - törvénybe fektetett, élethez való jogát.

"Azt csinálok, amit akarok! Jogom van dohányozni, légkondival hűsölni, tévét nézni, húst enni muszáj, miért épp én járjak gyalog, ha mindenki autóval jár, ha nem lenne mobilom kilógnék a sorból, stb."

A "szabadságod addig terjedhet, amíg mások szabadságát nem sérti" elv értelmében nem, ezekhez már régen nincs jogod. Talán nem is volt sosem. Elég csak egy-két összefüggést belátni hozzá, de minél nyitottabb vagy és minél többet belátsz, annál jobban érzed, hogy tényleg nincs jogod.

Miért gondolom, hogy érzed? Mert feltételezem Rólad, hogy jó vagy. Hogy a szíved alapvetően jó, nem akarsz ártani, s ha mégis megteszed, csak tudatlanságból, információhiány miatt. Nem ismered az összefüggéseket. Mert nem tudod, hogy nem csak a cigarettafüsttel fosztod meg a környezeted - ismerősöket, idegeneket, más élőlényeket - a tiszta levegőhöz való törvénybe foglalt joguktól, hanem ha végül megbetegedsz e szenvedélyed miatt, akkor gyakorlatilag feleslegesen (mert elkerülhető lett volna) terheled meg a szűkös erőforrásokat és veszed igénybe őket annyira, amennyire Neked NEM járna. Mert nem vagy ártatlan a bajban. Tehát feltételezem Rólad, hogy mert Te jó vagy, mert Te is egy érző ember vagy, egyetértesz ezekkel. És feltételezem, hogy nem tennél direkt rosszat, ha tudod, hogy az rossz. Még ha nem is látod közvetlenül a következményét, vagy az a következmény nem közvetlenül Téged érint.

Nagyjából 10 éve foglalkozom a globális problémákkal, összefüggéseikkel. Az egyre több tudás miatt az életem egyre szigorúbb követelményrendszer szerint élem. Számomra ez így jó, mert az én lelkiismeretem képtelen lenne felvállalni azokat a gazságokat, amik a másik utat jelentenék, az elvek nélkülit. A tudásról nem lehet nem tudomást venni.
     Nem nézek tévét, mert legalább némi illúziót szeretnék őrizni arról, hogy a saját gondolataim vannak a fejemben.
     Alig termelek szemetet, mert a boltban megnézem, hogy mit veszek le a polcról. A szelektív hulladékgyűjtés egy nagy szemfényvesztés, önátverés, mert nem megoldja a problémát, hanem csak eltakarja.
     Ha valamit itthon is előállítanak még, nem veszek helyette külföldit. Nem veszek távolról importált élelmiszereket, melyek legtöbbször bizonytalan eredetűek, s ezért (is) esetleg most még olcsóbbak, mert ha most ezeket veszem meg, akkor a magyar termelők tönkremennek és később már nem lesz választási lehetőség. Nem vásárolok külföldi bort, amikor a magyar világhírű. Nem hipermarketekben veszem meg a zöldségeket, mert a multik szégyenletesen alacsony árakat fizetnek a termelőknek, a magyar gazdákat kilátástalan helyzetbe kényszerítve. Nem támogatok egy olyan világot, ahol a magyar termelőnek már leszedni sem éri meg a terményt, ahol azért fizet az unió, hogy megöld a gyümölcsfáidat, kivágd a szőlődet. Nem pénzelek öngyilkos rendszereket. A kiszolgáltatottság (pl. ha tönkretesszük a saját termelésünk és kiszolgáltatjuk magunkat az importnak) öngyilkosság. A földgáz esetében már láthattuk mire képes a külföldi önkény.
      Nem eszek húst. A klímaváltozás ugyan már nem fordítható vissza, s talán már nem is fékezhető meg. Megcsináltuk. De annyit még tehetek, hogy nem támogatom a CO2-nél 23x erősebb üvegházhatású metán termelését, aminek közel 40%-át az ember által természetellenesen nagy tömegekben tartott kérődző állatok bocsátják ki. Azzal, hogy nem vásárolok húst, nem járulok hozzá ahhoz a mérhetetlen mennyiségű, folyékony halmazállapotú, mérgező ürülék környezet- és ivóvízbázis-szennyezéséhez, ami a nagyüzemi állattartásból származóan kerül ki ellenőrizhetetlenül, kiváló táptalajt biztosítva újabbnál újabb baktérium-mutációknak.
      Azzal, hogy nem vásárolok ketreces tojást (3HU), nem támogatom azt, hogy a csirkéket egy 28 cm átmérőjű helyen, rácsokon állva kényszerítsék leélni tojógép voltuk miatt természetellenesen rövid életüket.
Azért figyelek az egészségemre, mert ha elhanyagolom és önhibámból megbetegszem, olyan erőforrásokat pocsékolnak el majd a gyógyításomra, ami nem jár. Mert másnak önhibáján kívül még ivóvize sincs, énnekem hogy járna egy önmagam okozta problémáért a méregdrága gyógyítás?
      Minek menjek gépjárművel, hogyha gyalog is tehetem? Mozoghatok és eltörpül a CO2 kibocsátásom. Minek pusztítsam önmagam drágán, amikor ingyen erősödhetek?

Életem végéig sorolhatnám mit teszek, mit nem és miért. Leginkább azért nem, mert nincs hozzá jogom, én nem akarok rosszat Nektek. Mert durván hatok, rombolom a közös életterünket, a Tieteket, távoli idegenekét, más élőlényekét és én ezt nem vállalom fel. És most arra kérlek Benneteket, hogy lehetőség szerint Ti se tegyétek. Ti se bántsatok engem. A 30. születésnapomra hadd kérjem Tőletek az Életet. Engedjétek, hogy reménykedhessek még egy utolsó esélyben. Az emberiség utolsó esélyében. Ahol még lehet gyermeket szülni és felnevelni, mert lesz levegője és élelme, lesznek saját gondolatai, érzései, s egy felelős személyként majd építő tagja lesz egy közösségnek. Hogy lesz még egy olyan társadalom, akit nem a hatalom intézményesített elhülyítő gépezete nevel agyatlan, elidegenedett, magányos önző fogyasztóvá, hogy lesz még szolidaritás, felelősségvállalás, közösségtudat. Ahol fontosabb egy baráti beszélgetés, fontosabb az együttlét, mint egy  úszómedence, egy új autó, egy egzotikus nyaralás. Ahol az idegenek képesek egymás felé gyanakvás nélkül, bizalommal fordulni, jót feltételezni, a másik oldalról pedig rászolgálni erre. Ahol valami rosszat tapasztalva az ember nem közönyösen, vagy félve fordítja fejét a másik irányba, hanem azonnal, feltétel nélkül kiáll ellene és segít bárkinek. Hogy az emberek felfogják egyszer, hogy érdemes tudatosan élni, kiállni a jóért, odafigyelni egymásra és az egész bolygóra. Ez ön- és közérdek. Minden mindennel összefügg.

 

Ha a kérésem, vagy én nem vagyok hiteles Nektek, keressetek Számotokra hiteles forrásokat. Nézzetek filmeket:
  Mindennapi kenyerünk
  Földlakók
  the Corporation
  stb.
Olvassatok utána a háttérinformációknak:
  A Világ helyzete könyvsorozat
  Végh L.-Szám D.-Hetesi Zs.: Utolsó kísérlet - híradás a Föld állapotáról
  Tudatosvasarlo.hu
  Hetesi Zsolt: A felélt jövő
  Az egyes emberek felelőssége
  Tengersok egyéb forrás
 

 
2009.05.12.    
       

FÜGGELÉK

Itt lehet átkozódni, szitkozódni, dühöngeni, megsértődni.

Itt lehet ujjongani, lelkesedni, felismerni, egyetérteni.

E-mail