|
in Esszencia kötetek VI. A legjobb szándékok. A Bolyai Önképző Műhely 2010-ben végzett hallgatóinak tanulmányai. Szerk.: Deák Zs. Villő, Görög Márton. Budapest, 2010. |
||
|
Deák Zsuzsa Villő Értekezés a tudás és a jóság kapcsolatáról, s e fontos viszony hatása a földkerekségre Egy publicisztika arról, miként lehet az ember jobb és felelősebb reggeltől estig és estétől reggelig, hogy ne törjünk öntudatlanul a másik életére, s hogy jó legyen egymással élni egy csodaszép bolygón. Kulcsszavak: társadalom, tudatosság, környezetvédelem, környezet-tudatosság, ökológia
Írtam 2009-ben egy „kiáltványt”. Voltaképp egy kívánságlista volt a barátaim számára. Szülinapi kívánságlista. Mindenféle elképesztő, felháborító, kellemetlen és legfőképp teljesíthetetlen tetteket kértem tőlük kerek évfordulómra. Olyan dolgokat, amiket én már évek óta csinálok és nem lettem tőlük szegényebb, soványabb, boldogtalanabb, nem haltam bele. Sőt inkább van bennem tőlük nyugalom, jó érzés, hogy kevésbé rombolok, hogy kevésbé ártok Nektek, hogy talán kicsit segítek is a világon. Mert minden mindennel összefügg. Ez az írás aztán véletlenül felkerült egy blogba az interneten és jó alaposan megosztotta a közvéleményt. Ami e lapokon következik, az a tapasztalatokból, kritikákból okulva egy bővített változata azon irománynak. Hát lássuk mivel fortyantottam fel a békés jóléti társadalmat. Kiindulási alapom mindig és mindenkor az, hogy az emberek jók. Hogy nem akarnak ártani egymásnak, s ha mégis ezt teszik, csak tudatlanságból, információhiány miatt. Ezért most leírok itt pár kipróbált dolgot és hogy „mit miért”. Összefüggéseket. Cselekvéseket, amiket – látjátok, hisz élek – bárki megtehetne. Ha félsz, hogy esetleg kiderül e lapokon valami, amiről inkább nem tudnál, akkor ne olvass tovább, dugd vissza fejed a homokba. Mert ha elolvastad nincs visszaút, a tudásról nem lehet „nem tudomást venni”. Na de vágjunk bele. Mi jut az embernek eszébe arról a szóról, hogy környezetvédelem? Fához láncolt vad zöldek? Tüntető hippik? Jegesmedvék? Mentsük meg a pandákat - akció? Vagy a szelektív hulladékgyűjtés? Hogy nem dobjuk el az utcán a szemetet? Vagy lekapcsoljuk a villanyt, ha nem kell? A környezetvédelem már régen nem ennyi. Globalizált világunkban tetteink, vásárlói döntéseink, életmódunk, értékszemléletünk hatásai végighullámzanak az egész bolygón. Minden egyes kicsike, jelentéktelennek tűnő dolognak van ilyen – előttünk legtöbbször rejtve maradó – hatása. Nézzünk egy egészen egyszerűt: textilzsebkendő. Nekem ilyen van. Emlékszik még valaki rá? Négyzet alakú színes, puha anyagdarab. Otthon a szekrény tele van velük, de évek óta nem voltak használatban, mígnem egyszer csak elgondolkodtam a papír zsebkendő eredetén… A vécépapírom csakis újrapapír, egyrétegű, magyar gyártmány. Igenigen, az a barna. Nem négyrétegű, 100% cellulóz, illatosított, színes, mintás és ezer kilométereket utazó. Nekem – bevallom fogyatékosságom – a hátsó felemre nem ragasztott az evolúció sem szemet, sem orrot. Plusz technológia, plusz gép, plusz energia, plusz nyersanyag, mínusz erdő egy olyan szükségletért, amit száz éve találtak fel. A 100% cellulóz termék amilyen „minőségi”, épp annyira környezetszennyező gyártási folyamaton megy keresztül. A cellulóz kinyerésének legelterjedtebb módja az apróra darált fa (általában fenyő) maró anyagokkal való együttfőzése, majd az anyag fehérítése, a nagy mennyiségű sav-lúg mellett még nagyobb mennyiségű vízfelhasználással. Azután utazik egy jót a matéria a papírgyárig. Ennyit a mi értékes popónkról, miközben a Föld vízkészletének az ember számára elérhető (nem sós víz, jégtakaró, vagy felhő) alig fél százalékának egy része még jó szennyezett is. Egyetlen levélpapír előállításához 10 liter vízre van szükség, ez az úgynevezett „vízlábnyom”. Fontos fogalom még a közismertebb „ökológiai lábnyom”, ami azt mutatja meg, hogy életmódunk fenntartásához hány hektár földre van szükség. Az eredmény megdöbbentő lehet, hiszen nem csak élelmiszerünk előállítása igényel földet, hanem az ezen felüli igényeink is területre válthatók kezdve attól, hogy hány fa szükséges az autónkból kipöfékelt széndioxid megkötéséhez, vagy mekkora földterület lenne képes természetes úton lebontani a számunkra hizlalt malacka trágyáját, feldolgozni a számítógépünk alaplapját. S ha az eredményt még az emberiség létszámával is beszoroznánk, igazán különös eredményre jutnánk… |
||
| 1/5 | ||