Rémmese vagy valóság?

Egyszer volt, hol nem, egy Miskolci Egyetem. Ennek a Miskolci Egyetemnek volt sok-sok hallgatója. A sok-sok hallgató egy része tanulni jött ide, más része szórakozni, de volt olyan is, akit mindkét ok egyaránt vezérelt és olyan is, akit egyik sem. Ettől függetlenül a Miskolci Egyetem minden hallgatóját egyformán szerette. A messziről jövőknek még szállást is adott kollégiumaiban. De hiába szerette őket olyan nagyon és hiába akarta a legjobbat nekik, az elhelyezésüknél mégsem figyelt az egy helyre kerülők eltérő indíttatására. Ez azt eredményezte, hogy a kollégiumi élet sok-sok kollégista számára időnként, vagy akár egész tanévre is rémálommá vált.

Úgy tűnik, a két szembenálló fél között az ellentéteket lehetetlen elsimítani. Az egyik fél éjjel aludni szeretne, nem akar olyan konyhát és fürdőt, amitől felfordul a gyomra, és elvárná, hogy tiszteletben tartsák őt, mint embert.

A másik fél ezzel szemben nem szereti ha zavarják a kiabálásban, és zenehallgatásban, és szerinte aki olyan tisztaságmániás, hogy nem akar lehányt WC-be pisilni, az menjen ki albérletbe, mert hát kérem ez kollégium, és itt alkalmazkodni kell a körülményekhez!

Az egyik fél erre azt mondhatná, hogy de éppen azért elengedhetetlen az egymásra való odafigyelés, mert ez kollégium, emberi közösség. Nézze már egyszer végig a másik fél a kollégiumi szobákat és be fogja látni, hogy ugyanabból a kollégiumi szobából ugyanúgy előállítható disznóól, mint hotelszoba – ez a lakóktól függ, és a non-stop hangoskodás különben sem tartozik a kollégiumi alapfelszereléshez.

A másik fél erre azt kérdezi: na és? Mi ez itt, kolostor? A kollégiumot együttlétre, szórakozásra használják, ez mindenhol így van. És természetesen elvárja, hogy mindenki önként és dalolva vállalja miatta az álmatlan éjszakákat és idegrendszerének pusztulását.

Nahát ebben a zűrzavarban – egy valahogy mégiscsak túlélt vizsgaidőszak után – a Kollégiumi Bizottság kapott egy levelet. Ebben valami Kollégiumi Szabadságjogokért Kör fogalmazza meg panaszait az említett ellentéteket illetően, és szívhezszólóan könyörög a Döntéshozókhoz, ugyan orvosolják már problémájukat egy mindkét fél számára megfelelő, békés úton. Megértik ők, hogy nehéz levetkőzni a megszokott kultúrát és nem is várják el, hiszen attól rosszul érezné magát a másik fél. De ha ők zavartalanul élhetik életüket, a kollégium többi lakójának ehhez miért ne lehetne joga?

A megoldási javaslat az volt, hogy jövő évtől helyezzék egy helyre azokat, akik a levélben megfogalmazott elvekkel, elvárásokkal egyetértenek. Ha nem keverednének az ellentétes érdekeltségű emberek, talán megszűnhetne a probléma. Mivel sokan ragaszkodnak megszokott kollégiumukhoz, ezt épületen belül is meg lehetne oldani. A levél békés megoldást sürget, mert az alapeszmény: tiszteletben tartani mindenkit (tehát azokat is, akiktől idegen a mások iránti tisztelet).

A ME-HÖK KB február 10-én tartott ülésén tárgyalta e levelet és azt a határozatot hozta, hogy akinek nem tetszik valami, az indítson fegyelmi eljárást, tegyen feljelentést. A döntést azzal indokolták, hogy a Szabályzat másra nem ad lehetőséget…

Ha gonoszak akarnánk lenni, azt gondolhatnánk, hogy na persze, miután a levél leszögezte, hogy nem akar vérengzést és a Kollégiumi Bizottság mégis azt a határozatot hozza, hogy vérengzést kell rendezni, akkor ezzel megnyugtatta magát afelől, hogy egyrészt ők tettek valamit, másrészt semmi sem fog változni. Vajon miért jó nekik, ha minden marad a régiben? Vajon miért? Hm, hm…

Akit ez a problémakör gondolkodásra késztet és észrevételét, véleményét, építő javaslatait másokkal is megosztaná, a mertnet fórumon megteheti, vagy felveheti a kapcsolatot honlapján keresztül magával a Körrel (http://www.tar.hu/kszk)

dzsv