Ingyen és bérmentve elvisz bárhová – mi az?

Gondolhatnánk, ez valami reklámszlogen, melyre természetesen egy utazási iroda, vagy légitársaság neve a megoldás, de nem. Egy bárki számára hozzáférhető utazási formáról van szó, amit – annak ellenére, hogy a cím minden szava igaz rá – kevesen használnak. Szabad a gazda? Autóstop.

Mielőtt belekezdenék a cikkbe, előrebocsátom, hogy a női nemet képviselem és éppen négy éve közlekedek stoppal – többnyire egyedül – a lakhelyem és az egyetem között, illetve amerre éppen dolgom akad az országban.

Sokszor hallom azoktól, akik felvesznek, hogy „Én is sokat stoppoltam régebben…”, abban azonban megegyezhetünk, hogy mára a fiatalok valahogy kezdik elfelejteni ezt a laza és pénztárcát kímélő utazási formát. Pedig ha valaki túl tudja magát tenni a hatásvadász stoppolósdrámákon, amit jeles médiumaink (bulvársajtó és hitelesebbnél hitelesebb hírműsorok) kínálnak nekünk a rablógyilkos stopposokról, illetve a szatír sofőrökről, akkor talán érdemes lenne kipróbálni a dolgot. Stoppolni nem csak azért stoppolunk mert olcsóbb (ingyen van), kötetlenebb (nem kell menetrendhez igazodni) és legtöbbször gyorsabb is (a vonattal 2,5 órás út hazafelé nekem nem több 80-90 percnél), hanem ez egyben egy életforma is. Végy egy kis optimizmust, kommunikációs készséget plusz egy nagy hátizsákot és irány az országút. Nincsenek általános törvényszerűségek, de a félreértések elkerülése végett van egy-két íratlan szabály. Például inkább nézz ki diáknak, mint „dolgozó” nőnek, vagy csövesnek. A diák attribútumai: egyszerű, kényelmes öltözet, (lányok lehetőleg smink nélkül), és egy meggyőző méretű hátizsák. Nem árt ha nem vagy piszkos, ápolatlan, illetve részeg. Keress olyan helyet, ahol biztonságosan le tud állni a jármű. Egy kanyar nem ilyen hely. Ne stoppolj bokor, vagy mély árok mellett, a rablóharamiától rettegő sofőr számára jó, ha átlátható, sík terepen állsz. Az sem egy túl korrekt megoldás, ha látszólag egyedül stoppolsz, de amikor megáll valaki, elmondod, hogy még fel kellene venni a két bátyádat, és a Bodri kutyát is. Stoppolhatsz táblával, vagy anélkül. A „tábla” általában egy legalább A/3-as méretű fehér lap, amin az úticél rövidítése olvasható. Nincs rá törvényszerűség hol érdemes használni, és hol nem, ezt ki kell tapasztalni. A főváros irányában általában hasznos BP feliratot lengetni, mivel arrafelé sokan mennek és így kifoghatsz olyan autót, aki végigvisz. Jó ha tudod, autópályán elvileg nem szabad stoppolni, mert felírhatnak a rendőrök. Ez külföldön fokozottan érvényes, ott semmiképpen ne stoppolj pályán, csakis benzinkutaknál, vagy kapuknál, felvezetőúton. Lányként ne nagyon ülj be 3 pasihoz, illetve olyan járműbe, amit nem stoppoltál le, hanem csak úgy megállt. A kamion nevezetű járgány (stoppos szlenggel „szélesvásznú” – az ablakából látható panorámára utalva) általában hosszabb távon közlekedik, cserébe viszont lassabb, ráadásul a legtöbb országban hétvégén korlátozzák a közlekedésüket, vagyis szombaton, vasárnap kamionstop van. Jó ha tudod, sok kamionos éppen azért vesz fel stoppost, mert sokat kell mennie és fáradt, unatkozik. Ezért legyél kommunikatív és érdeklődő, elvégre még így is ő tett neked szívességet azzal, hogy felvett. A stoppolásnak létezik egy agresszívebb válfaja is, ami talán már nem is tartozik ebbe a fogalomba: a benzinkutaknál ácsorgó autósok megkérdezése – ugyan nem vinnének-e el, ha már úgyis arra mennek.

Ha külföldre indulsz nyaralni autóstoppal, akkor nem árt, ha ketten mentek, de nagyon fontos, hogy a társaddal jól megértsétek egymást, mert elengedhetetlen az együttműködés, egymás segítése. Idegen környezetben a konfliktust még nehezebb elviselni. Nem árt a lehető legkisebbre redukálni a csomag méretét, bizonyos dolgokból két embernek bőven elég egy példány. Hálózsákot mindenképpen érdemes vinni, abban el lehet aludni út szélén, vagy tengerparton. Sátrat is érdemes, mert a kempingekben többnyire több hely van, mint az olcsó szállásokon, de a fent említett útszélen és tengerparton inkább ne verjétek fel. Biztosítást ugyanúgy érdemes kötni, mintha egy szervezett útra fizetnél be. Ha több országon mész keresztül és közben esetleg a hatalom emberei (határőrök, rendőrök stb.) érdeklődnének úticélod felől, mindig csak a következő országot említsd, így nem néznek rád furcsán. Az országoknak nincsenek általános jellemzőik, de tapasztalatom szerint például Horvátországban, Szlovéniában nagyon könnyen felvesznek. Nyáron 10-15 óra alatt le lehet jutni Budapestről a tengerhez. Angolul többnyire mindenhol értenek, bár a franciák ezt szeretik letagadni. Romániában a stoppostól van, hogy pénzt kérnek, miután ott a stoppolás egyfajta hiánypótló tömegközlekedési eszköz. Mind itthon, mind külföldön gyakori, hogy az autósok meghívják az embert egy üdítőre, süteményre, vagy nekiajándékoznak valami apróságot.

Érdemes átrendezni az agysejtjeinket egy nagyobb stoppolás előtt, mert ez az utazási forma teljesen más filozófiát kíván, mint egy bármilyen másfajta. Ha kételyeid vannak, ne indulj neki itthon sem. Ha biztos vagy benne, hogy nem fognak felvenni, lecsap rád a szatír, vagy soha nem jutsz haza, eszedbe ne jusson kiállni! Az optimizmus és a lazaság elengedhetetlen. Rugalmasan kell kezelni az eseményeket, nem kell véresen ragaszkodni útvonalakhoz, célpontokhoz, időhatárokhoz, hiszen éppen ez a lényeg, a szabadság. Persze érdemes megnézni mindenhol a helyi nevezetességeket, de ha valamiért nem sikerül mindet – kit érdekel? Így is ezerszer élménygazdagabb útról térsz vissza, mint az a társad, aki az általad felhasznált pénz háromszorosát ölte bele egy utazási iroda útjába, és egy idegenvezető után loholt hét napon keresztül. Csak a miheztartás végett – egy stoppolásunkkor például Barcelonába 4 nap alatt jutottunk el, mialatt 5 Eurót költöttünk… A következő úticélunk pedig egy északi körút, Lengyelország, Balti államok, Finnország, Svédország, Dánia, majd Német- és Csehországon keresztül hazafelé, tervezett időtartam 1 hónap.

Legyen jó stoppotok nektek is!

dzsv