Miskolc a döntőben

Sokak számára nem újdonság a hír, de talán ha kettővel nem is, fél füllel biztosan mindenki hallott az Európa Kulturális Fővárosa címről, melynek 2010. évi elnyerésére Miskolc is benyújtotta pályázatát. E megtisztelő nevet már két évtizede birtokolhatják egy-egy évre európai városok, és 2010-ben Magyarország kapja a lehetőséget, hogy delegáljon egy hazai várost egy németországi mellé. Nem kell nagy fantázia annak belátásához, mekkora lehetőség ez egy településnek. Az eddigi nyertesek példái alapján rengeteg új beruházásra lehet számítani, megnövekszik a kulturális rendezvények látogatottsága, a turistaforgalom, és nem csak időszakosan. Az európai polgároknak mostanra egyik kedvenc programjává vált ez a sorozat.

A cím elnyerésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kétfordulós pályázatot hirdetett, melynek első fordulójára tizenegy magyarországi város adta be jelentkezését. Sokan a kulturális szó hallatán elsősorban impozáns épületekre gondolnak, de a kultúra nyilvánvalóan nem csak építészetet jelent, hanem jelent sok más szellemi és fizikai területet is. Ide tartoznak a civil kezdeményezések, fesztiválok, színjátszás, zene, képzőművészet, sport, oktatás, kikapcsolódási lehetőségek, természeti értékek és még sok más tényező is, és mindezt a pályázat kiírói értékelik. A kiírásban rengeteg ezzel kapcsolatos kérdés szerepelt, amire a pályázóknak választ kellett adniuk, a bírálóbizottság tagjai között pedig volt társadalomkutató, közgazdász, építész, területfejlesztési és államigazgatási szakember, sőt a második fordulóban európai szakértők is részt vesznek majd.

A tizenegy város közül hármat szavazott a zsűri egyhangúlag a döntőbe: Miskolcot is Eger és Pécs között. Négy várost ejtettek ki a rostán és négyen kerültek be úgy, hogy esetükben többen szavaztak igennel, mint nemmel.

A pályázat sokakat lázba hozott, folyamatosan foglalkozik vele a média és nyomon követhető az interneten is, ahol akár szavazni is lehet az indulókra. Az első forduló eredményhirdetését megelőző napon az Index közzétett egy saját kutatáson alapuló felmérést a legesélyesebb városokról, Magyarország legklasszabb városa címmel. Több szempont alapján pontozták a résztvevőket. Nézték a méretet, a megközelíthetőséget, a közönségszavazatok, az egyetemi karok, illetve internetes keresőben az adott városra kidobott találatok, a parlamenti képviselők, kisebbségi önkormányzatok, mozik, és kiállítóhelyek, sőt, az NB I-es csapatok számát is. Így kapta a legtöbb (94) pontot Budapest, de a második helyen, mindössze 5 ponttal lejjebb Miskolc végzett, őt pedig már 9 ponttal lemaradva követi Pécs. Mindamellett elgondolkodtató információ, hogy ha hivatalosan nem is zárják ki a lehetőséget, 2001 óta nem választanak fővárosokat. Ausztria például már nem is indította a sajátját a pályázaton, hiszen Bécs úgysem nyert volna annyit ezzel a címmel, mint bármelyik vidéki város.

Az első forduló eredményhirdetését követő sajtótájékoztatón Káli Sándor polgármester és Fedor Vilmos alpolgármester értékelte az elért eredményt.  Fontosnak találták a város önmagába vetett hitét, mely ma egyre látványosabban nyilvánul meg a lakosok körében is, és ami energiájával táplálja a pályázat sikerét. „Megváltozott a város hangulata önmagával szemben” - fogalmazta meg Káli Sándor. Vannak ugyan, akik a pozitív jelek ellenére is kételkednek Miskolc erejében. De ha megtekintenék, milyen városok viselték eddig ezt a címet, és kik fogják még 2010-ig, beláthatják, nyertek már nehéz gazdasági helyzetben lévő városok is: így segítette őket az EU a fellendülésben. A bírálóbizottság indoklásában pozitívumként emelte ki a folyamatos, látványos kulturális fejlődést, illetve a városszerkezet átalakítására irányuló törekvést, melynek hatására egyre több terület kerülhet be a városlakók életébe. Ahogyan Mancs szobrát is szívünkbe zártuk, úgy szeretjük majd meg ezeket az új tereket is, a város új arculatát. Fedor Vilmos szavaival élve: „nem az árnyékból kell kilépnünk a napra, most már a napon vagyunk”. És akárhogyan is fordul Miskolc sorsa a döntőben, a pályázatban szereplő beruházási tervek megvalósulásához így is – úgy is megkapják a kormányzat támogatását.

Hogy milyen volt a pályázat, ami a döntőbe juttatta Miskolcot, azt Karosi Imre, a Miskolci Kommunikációs Kht. vezetője, a pályázat főszerkesztője ismertette a MERt számára.

A pályázat két fő koncepcióra épül. Az egyik térbeli kiterjedéssel kapcsolatos: „Miskolc- Tapolcától Lillafüredig”. Ez jelképezi, hogy a város a benne rejlő értékek teljes láncolatával kíván megmutatkozni. A másik az idődimenziót veszi alapul: hetvenezer év történelmét. Sokan talán értetlenkednek e nagy szám láttán, de ez nem tévedés. A közelmúltban egy egyetemünk jeles oktatója, Ringer Árpád vezetésével végzett ásatáson bebizonyosodott, az Avason ennyi évvel ezelőtt nem csak hogy   kovakőbánya működött, de a felesleggel kereskedtek is őseink. Teljesen helytálló tehát az állítás, hogy az avasi lelet „az európai emberi létezés legrégebbi bizonyítéka”. További mérföldkő a szintén a közelmúltban felfedezett bencés monostor romja Tapolcán, a Barlangfürdő előtt. Ez a hajdani épületegyüttes rejti Miskóc nemzetségének temetkezési helyét is, mely bizonyítja, hogy e település nagyjából nyolcszáz éves.

Miskolc pályázatának titka, hogy mindaz, amit megfogalmaz, minden érték, amit felsorol – adott, már eleve létező, csak megpróbálja ezeket a lehető legjobban feldolgozni. Nem kreálmányok, hanem megalapozott, kínálkozó lehetőségek az építőkockák. Miskolc mindig is kultúrváros volt és az iparosítás alatt is az maradt, ezt bizonyítja a nagy élet, a sok rendezvény, elég ha csak az egyetemiekre gondolunk. Rengeteg önképzőkör volt, színvonalas színjátszó körök, zenekarok, film, rádió, újság, táncház, millió író-olvasó találkozó. Sokat ártott anno Miskolc megítélésében a jól ismert „nehéz szürke nappalok” dalszöveg, hiszen Miskolc nappalai nem ilyenek voltak. A hatvanas-hetvenes években a kemény munka mellett is jó volt élni Miskolcon, nyüzsgő városi élet, pezsgő kulturális élet volt jellemző.

„A kultúra várost épít” – fogalmazza meg a pályázat. Ennek jegyében hoznak majd létre három különleges kiállítást. Mindegyik a legkorszerűbb technikával készül, a szokványos vitrines bemutatást és passzív szemlélődést felváltja az interaktív részvétel, az érzékszervek és agysejtek bevonása. A hetvenezer éves leletek bemutatására látványpark épül, Lillafüreden sziklával körülvett Rockmúzeum nyílik, az Egyetem pedig a Science (tudás, tudomány) múzeumnak ad majd otthont.

A Belvárosban a hajdani Béke mozi várhatóan 2006 tavaszára Multikulturális központtá alakul, ami egy úgynevezett „antipláza” funkciót tölthet be. A fiatalok itt a tömegkultúra habzsolása helyett egy értő, gondolkodó közösségre találhatnak. Értékes kincse még a városnak a Szinva-patak, melynek medréből az ipar szennyvízelvezető csatornát csinált, de mára annyira megtisztult a víz, hogy pisztrángok is élnek benne. A Belváros látványtervei megtekinthetőek a miskolci pályázat hivatalos honlapján, a http://www.miskolc2010.hu oldalon, ahol annak is tanúi lehetünk, hogy ezek a beruházások valóban nem egy távoli jövő utópisztikus képei, hanem a szemünk láttára megvalósuló változások, melyek folyamatosan a város, a városlakók szolgálatára készülnek.

Az avasi pincesor történelmi jelentőségű, három híres borút találkozása eredményezte, hogy Miskolc a borkereskedelem fellegvára volt egykor. A hangulatos hegyoldali utcácskák, az avasi lépcsők, a műemléktemető és a kápolna évszázadokon át megihlették a festőket, művészeket. Az Avas rehabilitációjának egyik célja visszaadni ezt a régi hangulatot. A Barlangfürdő egy kuriózum, már a bencések, és a törökök kedvelt fürdőhelye volt, most terjesztették fel Világörökségi címre. Külön terv van a közlekedés, az úthálózat fejlesztésére, beleértve a bicikliutakat, vagy a parkolást is. A vízi utak összekapcsolásával és a községek bevonásával vízi-evezős paradicsom jöhet létre a gyorsfolyású folyókon. A környező Világörökségek – Jósvafő, Aggtelek, Hollókő, a hercegkúti pincesor – és a régió többi városa partnerek lennének Miskolc győzelme esetén, de ez visszafelé is igaz.

Karosi Imre a pályázat ismertetésének végén a Miskolci Egyetem szerepét is hangsúlyozta, hiszen a Science múzeum ötlete Besenyei Lajos rektortól származik, a pályázatírásban pedig jelentős szerepet vállalt Pankucsi Márta a Szociológia Tanszék, és Piskóti István, a Marketing Intézet vezetője is.  

dzsv