Sárfesztivál 2005

A mezőtúri WAN2 volt az idei nyár első fesztiválja, remekül egybeszervezve a tanév végi hajcihővel. Emiatt megoldhatatlan az első napra érkezés, de a második napon már megismerkedhettünk a kedves jegyárusító lányokkal és a kitérdekelszteszázezredikmajom hanghordozású, bejáratnál ücsörgő zombival, akinél a sátrazóhely irányáról érdeklődtünk, de ő csak nagyjából annyit közölt, hogy úccse találunk má’ olyat. De azért mi találtunk, hihi. Alapjában véve ez egy kedves fesztivál, de tényleg. Barátságos, inkább kisebb, mint nagyobb, elegendő mellékhelyiség, jó koncertek diákbarát áron, mi kell még? Na mondjuk lehetne kicsivel több útburkolat, meg kevesebb por, az tény. De hát az alföldi homok egy hungaricum, a kedvünkért ne változzék kővé! Na nem is kővé változott a nevezetesség, hanem a természet törvényeinek megfelelően, a második nap éjjelén kezdődött óriási felhőszakadás és a tapicskoló emberek hatására sártenger lett biza, az egész fesztivál területe. Innentől nincs menekvés, vagy mezítláb, vagy beragadsz. Palló, raklap menthetné a helyzetet, de sajnos itt ismeretlen fogalom. Egy kicsi sármentesítés mégis történik: a forgalmasabb helyekre érkezik pár teherautónyi szalma. Másnap az időnként igencsak rázendítő eső elől legkényelmesebb menedéknek egy sok kedves, plusz egy igen stílustalan biztonsági őrrel védett sátor szolgál. A szerencsésebbeknek legalábbis. A fesztivál látogatóinak egy részét ugyanis súlyos diszkrimináció sújtja a bejáratánál: fiatalkorúaknak tilos a bemenet. A benti párnázott üléseket, a fedett, viszonylag meleg helyiséget és az itt rendezett koncerteket (!) csakis a látogatók egy része élvezheti. A többiek, bár lehet, hogy éppen azért a koncertért fizették ki a belépőt, elutasíttatnak, ha nem tudják igazolni a megfelelő kort, s így a koncertezőket is megfosztják közönségük egy részétől. Lehet, hogy ezen intézkedés oka a bizonyos dohányterméket reklámozó sátorbelsőben keresendő, de az illető termék reklámpultja a sátoron kívül is megtalálható… Meggondolandó lenne a szervezők részéről, hogy illik-e ilyen egyenlőtlenségeket engedni egy ilyen rendezvényen.

A fesztivál jó pontja, hogy jó sok alufánttal látta el a rendezvény területét, a látogatók rossz pontja, hogy képtelenek ezeket használni. Az alufánt egy profi kis szerkezet az alumínium sörösdobozok összepréselésére és gyűjtésére. Tárolójának tartalmából azonban kiderül, hogy akik képesek értelmezni ezt az eléggé primitív feladatot, sajnos törtrészét képezik az össznépességnek. Mellettük dicséretet érdemelnek azok, akik a préselési művelet elvégzésére ugyan még képtelenek, de azért a dobozt beledobják a tárolóba. Azon népességhányad pedig, mely más anyagokkal tölti meg az alumíniumgyűjtőt, sajnos még mindig nem marasztalható el, mert bár figyelmen kívül hagyják, hogy ez egy szelektív gyűjtő, azt felfogják, hogy szemetes, s szemetüket abba ürítik, nem pedig véletlenszerűen terítik szét a közterületen.

További jó pont a fesztiválnak a belépőszalagért. A szokványos fesztiválbelépőktől eltérően itt nem neonszínű szigetelőszalaggal tekerték körbe a csuklónkat, hanem normális színekből szőtt, nagyságrendekkel ízlésesebben kinéző szalagot kaptunk, melybe a fesztivál logója mintaként volt beleszőve és összetűzését is eléggé rendhagyó, kreatív módon oldották meg: alumínium plomba szorította össze a két végét. Bevallom, eddig nem értettem, miért hordják magukon az emberek hónapokig ezeket a kényelmetlen műanyag karkötőket, de ezt a példányt én is érdemesnek tartottam további viselésre.

Összegezve tehát, menjetek el Ti is jövőre, mert megéri, vigyetek gumicsizmát és préseljetek össze jó sok sörösdobozt.

sic(c)!