3. állomás A máriabesnyői kegyhely |
Gödöllői-dombság turistatérkép - részlet (M = 1:50000, Magyar Természetbarát Szövetség, 1996.) |
|
Máriabesnyői kegyhely - 3. állomás A térség
már a XII. században egyházi birtok volt, de a XIII. században a tatárjárás
a földdel tette egyenlővé. A Grassalkovich család vásárolta meg a XVIII.
században, s egy kápolnát kezdtek építtetni ide. Az építkezés közben az
egyik munkás egy kicsike, csontból faragott Mária-szobrot talált, ez tette
végül sűrűn látogatott zarándokhellyé Máriabesnyőt. Ma a szobrocska a
főoltár közepén áll. A templomnak általában csak az
előtere nyitott, ahol a Lourdes-i barlanghoz hasonló miliőt alakítottak ki a
zarándokok számára, akik itt megfogalmazhatják az égiekhez szóló kéréseiket.
[1] Az altemplomban található a
Grassalkovich-ok temetkezési helye.
[gau.hu-1] A templom rendházban folytatódik, a mögött jól
tanulmányozható a helyi talajszelvény, ugyanis az építmény sportpályája
mellett – valószínűleg omlás következtében – láthatóvá vált mintegy 5-6
méter magasságban a felszín alatti rész.
[2]
Így ír erről Kerényi Zoltán
[G.
Merva, 2007. pp. 23.]: „A barnaföld (Ramann-féle barna erdőtalajok)
altípusai közül a típusos barnaföld előfordulása kevésbé jelentős, a dombság
területének csak néhány százalékát teszi ki. Löszön, vagy homokos löszön
alakult ki, általában jó fizikai és kedvező vízgazdálkodási tulajdonságokkal
rendelkezik.” A máriabesnyői domboldalakon ilyen talaj található, itt sekély
termőrétegű és átmenetet képez a rozsdabarna erdőtalajok irányában.
[3] Gödöllő környékére a barna
erdőtalaj jellemző.
[4] |
||
|
||
|
||
|
|
|